A védőoltásokról közérthetően
Tények és tévhitek a védőoltásokról
A különböző vakcinákkal kapcsolatos oltásellenes nézetek folyamatosan terjednek az internetes oldalakon, közösségi portálokon, de elektronikus levelekben is. Ezekben a valóságtól elrugaszkodott összeesküvés-elméletek, nem létező tudósokra és nemzetközi tudományos kutatásokra való hivatkozások, csúsztatások, tárgyi tévedések jelennek meg és előfordul az is, hogy valós tényeket tüntetnek fel hamis színben.
A magas átoltottság és a védőoltásokkal kapcsolatos járványügyi felügyeleti tevékenység következtében a rutinszerűen alkalmazott védőoltások révén megelőzhető fertőző betegségek járványügyi helyzete hazánkban kiváló. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a védőoltással megelőzhető fertőző betegségek veszélyesek: a betegség súlyosságától függően a betegek kórházi ellátást is igényelhetnek, a gyógyulást követően maradandó egészségkárosodás fordulhat elő és egyes esetekben akár halállal is végződhet a fertőzés.
Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat fontosnak tartja leszögezni, hogy az oltással kapcsolatos kockázatok összehasonlíthatatlanul, nagyságrendekkel kisebbek annál, mint amit a velük megelőzhető súlyos fertőző betegségek, a szövődmények jelenthetnek.
A XX. század első felében az otthon ápolt 1 000 kanyarós gyermek közül átlagosan 4 életét veszítette. A fertőző kórházakban, egyéb gyermekintézményekben még megdöbbentőbb volt ez az arány: akár minden második beteg is meghalt (50%)! A védőoltásoknak köszönhető, hogy ilyen sokkoló adatokkal hazánkban ma már nem találkozunk.
Miért van szükség védőoltásra olyan betegségek ellen, amik nem, vagy csak elvétve fordulnak elő hazánkban?
Ironikus, de tény, hogy miközben a védőoltások következtében sok fertőző betegség ritkává, szinte ismeretlenné vált, a szülőkben és az egészségügyi dolgozókban az a vélemény alakulhat ki, hogy a továbbiakban nincs szükség védőoltásokra. Az emberek nem félnek, nem tartanak azoktól a betegségektől, amelyeket nem látnak nap mint nap, nem fordul elő környezetükben, amelyekkel kapcsolatban nincs személyes élményük.
Azok a szülők, akik azt vallják, hogy a gyerekeknek szükségük van arra, hogy átessenek a betegségeken, „bűnt követnek el”, mert felesleges kockázatnak teszik ki gyermeküket. Mivel a védőoltással megelőzhető fertőző betegségek veszélyesek: a betegség súlyosságától függően a betegek kórházi ellátást is igényelhetnek, a gyógyulást követően maradandó egészségkárosodás fordulhat elő és egyes esetben akár halállal is végződhet a fertőzés. A védőoltással kapcsolatos kockázatok összehasonlíthatatlanul, nagyságrendekkel kisebbek annál, mint amit a velük megelőzhető súlyos fertőző betegségek, a szövődmények jelenthetnek.
1974-ben Japán végrehajtott egy sikeres pertussis (szamárköhögés) elleni védőoltási programot. A japán gyermekek közel 80%-át beoltották. Abban az évben csak 393 bejelentett pertussis-os megbetegedés volt, és nem fordult elő haláleset sem. Ezután rémhírek terjedtek arról, hogy a pertussis elleni vakcina nem biztonságos. Ennek eredményeként 1976-ra már csak a csecsemők 10% volt beoltva pertussis ellen. 1979-ben Japánban súlyos pertussis járvány lépett fel, több mint 13.000 megbetegedéssel és 41 halálesettel. 1981-ben a kormány megkezdte az oltásokat az acelluláris (sejtmentes) pertussis vakcinával, és a megbetegedések száma újra csökkent.
De a közelmúltból is vannak példák. A kanyaró nagy járványokat okozott az elmúlt években több európai országban is. Wales-ben a szülők akkor kezdték el komolyan venni a védőoltást, amikor látták, hogy milyen súlyos és ragályos betegségről van szó. Szíriában a járványos gyermekbénulás okoz problémát. A korábban visszaszorított betegség azért tud ismét járványosan terjedni, mert a polgárháborús helyzet akadályozza a védőoltási program tervezett végrehajtását.
A védőoltásokkal megelőzhető fertőző betegségek ritkábban fordulnak elő, mert hosszú ideje nagy tömegeket oltanak ellenük. Az immunizálást mindaddig folytatni kell, amíg a betegségeket fel nem számoljuk. A védőoltásoknak köszönhetően az 1970-es évek végétől nincs feketehimlő a világban, és Európa polio-(gyermekbénulás) mentes, közel 10 éve. A védőoltás a lehető leghatékonyabb módja, hogy az egyes fertőző betegségeket megelőzzük, illetve a súlyos lefolyást megakadályozzuk.
Több olyan európai ország is van, ahol nincsenek kötelező védőoltások. Miért?
Azokban az országokban ahol hazánktól eltérő védőoltási rendszert működtetnek, gyermek csak akkor mehet közösségbe, ha a meghatározott védőoltásokról beadásáról bemutatja a szükséges igazolásokat. Igaz tehát, hogy nincsenek kötelező védőoltások, de bölcsődébe, óvodába, iskolába csak akkor járhat a gyermek, ha a védőoltásokat rendben megkapja.
Vannak, akik szerint egészségesebbek azok a gyermekek, akiket nem oltanak be. Miért téves ez az állítás?
Az érvrendszer, mely szerint az oltatlan gyermekek egészségesebbek az oltottaknál, nélkülözi a tudományos megalapozottságot és ezáltal félrevezető.
Védőoltásokat azért alkalmazzuk, hogy az immunrendszer működését felkészítse a kórokozóval való találkozásra, s ezáltal a megbetegedés, illetve annak következményei, vagy a vele járó szövődmények elkerülhetőek legyenek.
Egy angol édesanya vallomása jó példa erre: http://www.origo.hu/egeszseg/20140113-egy-vedooltasok-nelkul-felnevelkedett-no-vallomasa.html
Vannak, akik állítják, hogy összefüggés van a védőoltások beadása és az allergiás megbetegedések között. Ők miért tévednek?
A Robert Koch Intézet 2011-ben készítette el úgynevezett KiGGS (Kinder- und Jugendgesundheitssurvey) tanulmányát. Ez 2003. és 2006. között Németországban vizsgálta az oltott és a védőoltásban nem részesült 1-17 éves korosztály egészségi állapotát. Összesen több mint 13 ezer nem bevándorló német gyermeket vontak be a vizsgálatba, 0,7 százalékuk volt oltatlan.
A vizsgálat eredményeként megszületett több mint 20 millió adat (kérdőív, vér- és vizeletvizsgálatok eredményei) részleges feldolgozását egy évvel később egy 900 oldalas kiadványban hozták nyilvánosságra. 2009-ben a nyers adatokat is bárki által lekérdezhető közérdekű adatokká nyilvánították. Az erre vonatkozó értékelést a Robert Koch Intézet munkatársai, csak késve, 2011-ben publikálták.
A vizsgálat eredményeiből azt a következtetést vonták le a szerzők, hogy nincs szignifikáns különbség az oltottak és oltatlanok allergiára való hajlama illetve oltással nem megelőzhető betegségekkel szembeni ellenálló képessége között.
De addigra az oltásellenesek már zászlójukra tűzték az adatokból a saját szájízük és módszereik szerint levont következtetéseket és széles körben elterjesztették.
Magyar nyelven is terjed az interneten egy német oltásellenesnek, Angelika Kögel-Schnautz-nak a kritikája, aki a nyers adatokból vonta le saját következtetéseit. Az oltásellenesek erre szoktak hivatkozni és nem az eredeti tanulmányra. A vizsgálatot ugyanakkor szakmai oldalról is érték kritikák. A kérdőíves adatgyűjtés meglehetősen szubjektív, a kétséget kizáróan oltatlanok aránya 0,7% volt – ez nagyon alacsony arány így az összehasonlítás matematikai statisztikai szempontból eléggé gyenge. (99,3 %-ot hasonlítani össze 0,7%-al). Az irdatlan mennyiségű adat feldolgozási szempontjai nem minden értékelésnél voltak egységesek, stb. Az oltásellenesek végül egyetlen „fogást” találtak, konkrétan azt, hogy az értékelések közül hiányzik az allergiára való hajlam és az oltással nem megelőzhető betegségekkel szembeni ellenálló képességre vonatkozó összehasonlítások és ezeket elvégezték a maguk módján.
Igaz, hogy higany van a vakcinákban?
Az oltásellenesek gyakran hivatkoznak a vakcinában található higany, illetve a tiomerzál káros hatásaira, de állításaik hamisak.
A tiomerzál egy szerves vegyület, amely etilhiganyt tartalmaz. 1930 óta használják igen kis mennyiségben bizonyos oltóanyagok bakteriális és gombás fertőződésének megelőzésére. A tiomerzál (esetenként thimerosalnak is nevezik) tehát oltóanyagokban használt higany alapú tartósítószer. Az ilyen módon tartósított oltóanyagokban a higanytartalom nagyon alacsony. Habár nem találtak semmilyen bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy egészségkárosodást okozna, ennek ellenére a legtöbb oltóanyagból kivonták. A gyermekeken és felnőtteken végzett vizsgálatok az oltóanyagokban használt tiomerzálnak sem korai, sem késői káros hatását nem mutatták ki.
Több tanulmány is foglalkozott a kérdéssel Dániában, Svédországban, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, és ezekben a tanulmányokban nem találtak összefüggést a fejlődési vagy neurológiai rendellenességek és az oltások között. 2004-ben az Egyesült Államok egy független tanácsadó testülete (Institutes of Medicine) leszögezte, hogy nincs összefüggés az autizmus és a tiomerzál-tartalmú oltóanyagok használata között. Szintén 2004-ben egy átfogó tanulmányt közöltek a tiomerzál-tartalmú oltóanyagok és az autizmus illetve az idegrendszeri károsodások esetleges összefüggéseiről, és az eredményeket a nemzetközi Gyerekgyógyászat (Pediatrics) magazinban publikálták. A tanulmányok az autizmus, a szellemi visszamaradottság, a beszédzavarok és a figyelemzavarok előfordulását vizsgálták. Összességében a bizonyítékok azt mutatják, hogy az autizmus és a szellemi károsodások nem függnek össze a tiomerzál-tartalmú oltóanyagokkal. A szerzők azt is megjegyzik, hogy azok az epidemiológiai vizsgálatok, amelyek összefüggést feltételeztek, jelentős hiányosságokat mutattak a vizsgálat megtervezését, valamint a levont következtetések érvényességét tekintve.
Jelenleg az életkorhoz kötött, kötelező védőoltásokhoz alkalmazott oltóanyagok nagy része nem tartalmaz tiomerzált. Az MMR, IPV, HIB, BCG, Tetracoq védőoltások nem tartalmazzák ezt a tartósítószert. Jelenleg néhány influenza elleni oltóanyagban található alacsony mennyiségben a tiomerzált. A jelenleg használt oltóanyagokban előforduló higany mennyisége jóval alacsonyabb, mint a higanybevitelre vonatkozó ajánlások. Több vizsgálat is történt, amely meghatározta a csecsemők és kisgyermekek vérében a higanykoncentrációt tiomerzál-tartalmú oltóanyag beadását követően, de az eredmények szerint a vér higany szintje nem haladta meg az ajánlott határértéket.
Az oltóanyaggyártás technológiája miatt, az oltóanyagok tartalmazhatnak konzerválószereket, hatásjavító szereket (adjuváns), adakékanyagokat, inaktiváló ágenseket vagy antibiotikumokat. Ezeket mindig feltüntetik az összetevők között. A folyamatos fejlesztések miatt változnak az oltóanyagban található anyagok. Mind a gyártás, mind a klinikai kísérletek során folyamatosan ellenőrzik a vakcinában található anyagokat, azok hatását. Csak akkor engedélyeznek egy oltóanyagot, ha az hatékony, biztonságos és ártalmatlan. Az oltásellenzők egyik legismertebb módszere, hogy az oltóanyag valamely összetevőjét „meggyanúsítják”, mindig lesz egy olyan, amibe „belekötnek”.
A védőoltásokban található ható- és segédanyagok – figyelembe véve az élet alatt reálisan kapható dózisok számát is – nem toxikusak, a segédanyagok Európai Gyógyszerkönyvi minőségűek, melyek számos más gyógyszerben, élelmiszerben is előfordulhatnak.
Egyesek szerint a védőoltások mellett a gyógyszercégek lobbiznak, befolyásolják az orvosokat, így növelve profitjukat. Milyen jogi szabályozás teszi mindezt valójában lehetetlenné?
Fontos tudni, hogy hazánkban egész Európa egyik legszigorúbb szabályozása van érvényben, ami nem csak a gyógyszerek engedélyezésére, hanem a gyógyszeripar által nyújtott támogatásra, szponzorációs tevékenységre, orvoslátogatásokra, reklámozásra is vonatkozik.
Milyen eszközökkel téveszti meg az embereket az oltásellenes nézeteket terjesztő kisebbség?
Fontos rávilágítani, hogy a védőoltások beadását ellenzők tábora bizonytalan, vagy nemegyszer rosszindulatúan manipulált, máskor hamis adatokra hivatkozik. Rendszerint forrás megjelölés nélkül „idéznek” kétes vizsgálatokat, ugyanakkor az egyes fertőző betegségek gyakran tragikus, máskor „csak” maradandó egészségkárosító hatását bagatellizálják, így próbálják meg a közvéleményt befolyásolni. Különösen szomorú, hogy ezek a hangok az utóbbi időben komoly olvasottságra számot tartó országosan elismert, népszerű média felületeken és portálokon is teret kapnak.
A tudomány mai állása szerint nem megkérdőjelezhető tény, hogy az oltások előnyei egyértelműen és messze meghaladják az általuk esetlegesen okozott oltási reakciók kockázatát.
Fontosnak tartjuk ismételten hangsúlyozni és kiemelni, hogy az életkorhoz kötött kötelező védőoltások hazai rendszere segítségével számos, akár halálos, illetve súlyos szövődménnyel járó betegséget sikerül megelőzni, gyakorlatilag teljesen száműzni Magyarország területéről!
Országos Epidemiológiai Központ
ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatala
A védőoltásokkal elérhető védettségről
A fertőzések valószínűségének csökkentése lehetséges az alapvető tisztasági (higiénés) rendszabályok betartásával, az igazi megelőzést azonban az aktív védőoltások jelentik. Az alábbiakban bemutatjuk a megbetegedés árán szerzett védettség és a védőoltással elért védettség közötti különbséget.
A fertőző megbetegedések során a szervezetünk „sejtes” és „ellenanyag-közvetítette” immunitást alakít ki:
- A falósejtek bekebelezik a kórokozókat. Megölik és feldarabolják azokat. A megfelelő darabokat, amelyeket antigéneknek és/vagy epitopoknak nevezünk, megmutatják a memória sejteknek, az ellenanyag termelő B fehérvérsejteknek valamint a segítő és végrehajtó fehérvérsejteknek (T-sejteknek). Ez a „tanulás” szakasza, ami általában 7 napot vesz igénybe. Ekkor már kialakulnak a megbetegedés kezdeti tünetei (1/A ábra)
- A kórokozó antigénjét felismerő fehérvérsejtek elszaporodnak (klónokat képeznek).
- Közben termelik az ellenanyagokat, és az ellenanyagok megkötik, feloldják, a fehérvérsejtek pedig ölik vagy felfalják a kórokozókat, sőt a károsodott (vírushordozó) sejteket is. Ilyenkor alakulnak ki a megbetegedések jellegzetes tünetei: láz, fájdalmak, gyulladások, kiütések stb. amiket a rengeteg elpusztított kórokozó mérgei, az elpusztult beteg sejtek anyagai, az eldugott testrészekben tovább szaporodó kórokozók és a védekezés közben termelt fehérjék károsító hatása okoz (1/A ábra, 7-30 nap, első ferde nyíl).
- Egy második azonos fertőzés már csak immunitás fokozódást okoz 7 napon belül, de tünetek és betegség nélkül (1/A ábra, második ferde nyíl).
A védőoltás azt jelenti, hogy az immunrendszernek megmutatjuk azokat a kórokozókat, amik számukra később megbetegedést okozhatnak.
A védőoltások az immunrendszer iskolája. Megmutatjuk a szervezetünk 1/10 részét kitevő immunrendszernek, hogy „gyermekek készítsetek ellenanyagokat és memória sejteket ezek ellen a kórokozók ellen, mert később, ha élő vad mikroorganizmusok jelennek meg a szervezetben, akkor azonnal rá tudjátok vetni magatokat”. Az 1/B ábra mutatja, hogy a védőoltások után az immunrendszer már az első fertőzéskor is ártalmatlanná teszi a kórokozókat. Hét napra rövidíti a hatékony védekezés kezdetét.
1/A és 1/B ábrák letölthetőek itt
Ábrák a védőoltások szükségességéről
Szerző: Prof. Dr. Berencsi György, OEK, Virológiai Főosztály (2010.11. 24.) Ellenőrizve: 2017. augusztus
A védőoltással - betegség megelőzés céljából - specifikus antigéneket juttatunk a szervezetbe, ezekkel szembeni ellenanyag-termelést indukálva (aktív immunizálás), vagy kész ellenanyagokkal – időlegesen - passzív védelmet biztosítunk ( passzív immunizálás).
Az aktív védelemre élő vagy nem élő vakcinát használunk.
Az élő vakcinák gyengített kórokozót tartalmaznak (BCG, morbilli rubeola, mumpsz, varicella, sárgaláz). Ezek a szervezetbe bejutva szaporodnak, így a természetes fertőzéshez hasonló folyamatot utánozva váltják ki immunológiai hatásukat. Ritkán enyhe oltási betegséget is okozhatnak. Védőhatásuk hosszútávú. Immunhiányos állapotokban azonban, az élő kórokozót tartalmazó vakcinák súlyos betegséget okozhatnak. Sérült immunitásuak oltásával kapcsolatban érdemes szakember tanácsát kérni (védőoltási tanácsadók: lásd aktuális éves Módszertani level Védőoltásokról kiadvány utolsó oldalain. A kiadvány olvasható: www.oek.hu Módszertani levelek)
Jelenleg Magyarországon forgalomban lévő élő vakcinák:
BCG, MMR (Priorix, MMR-VAX-PRO) , Varicella (Varilrix, Varivax), Rotavírus ( Rotarix/ Rotateq )
Sárgaláz (Stamaril) (csak kijelölt oltóhelyek adhatják /www.antsz.hu )
Nem élő vakcinák aktív komponensük szerint tartalmaznak:
teljes elölt / inaktivált baktériumot (pertussis, kolera)
a bakterium protektív antigénjeit (acelluláris pertussis)
toxoidot/anatoxint (kémiai úton detoxikált exotoxin: Di, Te, kolera)
elölt / inaktivált vírust ( HAV, IPV, rabies, kullancsencephalitis, influenza)
reasszortációval készített, elölt vírusokat (influenza)
géntechnológiával előállított protektív antigént ( HBV, HPV)
tok antigént / (poliszacharida) (pneumococcus, hastífusz)
tok antigént / (poliszacharida) fehérjével konjugálva( pneumococcus, meningococcus)
Nem élő vakcinák esetén, az oltással bevitt aktív komponens a szervezetben nem szaporodik. Ismételt oltásokkal (alapimmunizálás és emlékeztető oltás) váltható ki a megfelelő védelem. Hatásukat nem befolyásolják sem az anyai ellenanyagok, sem a passzív immunglobulinok. Ezért, pl. HBV, HAV, tetanusz, rabies fertőzés gyanúja esetén, egyszerre aktív és passzív védelem is alkalmazható. Immunhiányos betegekben az immunválasz elmaradhat, védelmüket gammaglobulin vagy sepcifikus immunglobulin adásával biztosítjuk.
Vérkészítmények, immunglobulinok az élő vírusvakcinák hatékonyságát csökkenhetik. A készítmény fajtája szerint specifikus immunglobulinokat tartalmazhat, melyek az oltóvírust ( kanyaró, rubeola, mumpsz, varicella) neutralizálják. Ha ezen oltóanyagok beadását követő 3 héten belül vérkészítmény adása szükséges, az oltást később meg kell ismételni.
Táblázat foglalja össze a vérkészítmények és az élővírus vakcinák beadása közötti minimális időt.
|
Készítmények
|
Javasolt időköz
|
|
Mosott vörösvértest koncentrátum
|
0 hónap
|
|
Vörösvértestmassza
|
6 hónap |
| Teljes vér |
|
| Plazma/thrombocyta szuszpenzió |
7-11 hónap |
|
Intravénás adagolású immunglobulin készítmények
terápiás célzattal
|
8-11 hónap |
|
Specifikus immunglobulin tartalmú, intravénás adagolású készítmény
profilaktikus céllal
-Cytomegalovírus ( CMVIGIV)
|
minimum 3 hónap,
kanyaró oltás esetén 1 év
|
| -Hepatitis B ( HBIG) |
3 hónap |
| -Varicella ( VZVIG) |
minimum 3 hónap,
kanyaró oltás esetén 1 év
|
Citosztatikus kezelés, cyclophosphamid, nagy dózisú, tartós szteroid kezelés (> 2mg/kg, > 1 hét), immunrendszert érintő malignus betegségek immunszuppressziót okoznak. Az oltásokkal kapcsolatos döntést kétféleképpen befolyásolhatják: kontraindikált az élővakcinák adása, elölt vakcinák adhatók, az ellenanyagszint ellenőrzése javasolt, mivel a bevitt antigénre adott immunválasz kórósan gyengült, azaz nem kellő a védelem: Di-Per-Te, IPV, HiB, HBV, HAV, influenza, pneumococcus, meningococcus, kullancs-encephalitis, rabies. Fertőzés veszélye esetén akár specifikus immunglobulinokat is adni kell. Az élővakcinákban lévő gyengített baktériumok, vírusok immunhiányos állapotban veszélyt jelenthet ( MMR, varicella, sárgaláz, kolera). VZV negatív gyermekek varicella elleni oltása (legalább 2 héttel a citosztatikus kezelés megkezdése előtt) megelőzi a magas letalitású progresszív varicellát. Más élő vakcinát két héttel a kezelés megkezdése előtt, vagy 3 hónappal a befejezése után lehet adni.
Hemofiliás betegek oltásait a szubsztitúciós kezelés után röviddel célszerű adni. Vékony tűvel, mélyen az izomban, utána leszorítva (nem dörzsölve), a szöveti bevérzések elkerülhetők.
Immunkárosodottak
A veleszületett immunhiányos betegségek a hypogammaglobulinaemiától a súlyos kombinált immunodeficienciáig (SCID) változnak. T sejt hiánnyal járó állapotoknál generalizást BCG –vel lehet számolni, ezért pozitív családi anamnézisű újszülöttek BCG oltást addig ne kapjanak, míg kivizsgálásuk nem zárja ki az öröklött immunodeficienciát. Immunhiányosoknak kontraindikált az élő vakcinák adása (BCG, MMR, varicella, sárgaláz, élő tífusz vakcina). Az elölt vakcinák DPT, hepatitis B, influenza, pneumococcus) hatékonysága változó. Az immunizáció eredményességét szerológiai vizsgálat igazolhatja. Immunkárosodottak védelmét a specifikus immunglobulinok és gammaglobulin szubsztitúció valamint a környezet aktív immunizációja egészíti ki. Szerzett immunhiányos állapotban (HIV), ha a T4 limfocita szám> 200/ml, vagy > 25 %, az MMR oltás adható, más élő vakcina (varicella és sárgaláz) azonban kontraindikált. Elölt vakcinák adhatók (HAV, HBV, IPV, DPT, influenza, meningococcus, pneumococcus, kullancs-encephalitis), de az immunstátustól függően, gyengébb lehet a védőhatásuk.
Oltások közötti intervallum, gyorsított oltási sémák
Elölt vakcinák kombinációban és külön - külön, élő és elölt oltóanyag egyidőben, vagy 4 hét időeltolással adhatók. Rövidebb időtartam - az ellenanyagválaszok interferenciája miatt - gyengébb védelmet biztosit. Fiatal csecsemőknél szokványos, hogy egy vizitkor DPT-IPV-Hib és meningococcus vakcinát is kapnak egyszerre. Ezek együttes adása nem növeli a szövődmények kockázatát. Elsősorban a hepatitis B elleni gyors védelemre lehet szükség műtétre-, transzplantációra-, citosztatikus kezelésre váróknál, dializálandóknál. 0.-1. 2. hónapos időközzel oltva gyors protektív ellenanyagszintet lehet elérni. A tartós védelemhez a 12. hónapban még egy oltás szükséges.
Szerző: Dr.Jelenik Zsuzsanna (2011.05. 05.) Ellenőrizve: 2020 január 17.